Kedves Mountainbike Sporttársak!
Nagykovácsiban, a Top Maraton sorozat legutolsó díjátadója, egyben az XCM Pro Tour sorozat megnyitója után vitafórumot tartottunk. Jó volt látni, hogy milyen sokan vagyunk még, akik szeretnék „megmenteni” a kedvenc sportágunkat. Sok értékes gondolat hangzott el. A jelenkor problémáin túl jövőbetekintő, építő javaslatok is születettek. Például, hogy itt, az XCM Pro Tour felületén folytatjuk a vitát, eszmecserét, ötletbörzét.
A díjátadó után kérték hogy mondjak pár vitaindító gondolatot, segítsek elindítani egy vitafórumot. Szerencsére a beszélgetés enélkül is elindult. Most pedig itt folytatjuk. Én pedig leírtam amit eredetileg mondani gondoltam.
Ez egy többoldalas dolgozat, remélem lesz türelmetek végigolvasni. Képtelen voltam rövidebben összefoglalni, de legalább sok mindent találtok benne, amin vitatkozni lehet.
Sporttársi üdv: Gerely Gábor, Crosskovácsi SKE.
A lehető legobjektívebben megfogalmazott szubjektív eszmefuttatás a hazai mountainbike helyzetéről és lehetőségeiről.
Alaptézis: a mountainbike egy állóképességi sport, aminek tömegsport vonzata és elitsportja is van. A kettő párhuzamosan fejlődik és hanyatlik.
Vegyünk példának két háromlábú széket.
Az elitsport három legfontosabb alappillére: 1) versenyzők (pl. magyar válogatott), 2) versenyek-versenyrendszer, 3) utánpótlás nevelés. Legyen ez az első háromlábú szék… ha bármelyik láb megsérül vagy túlnövi a többit, akkor megbillen. Viszont, ha a három láb egymással egyensúlyban növekszik, akkor előbb utóbb jönnek a sikerek. És jön a sajtóvisszhang, a „menőségi faktor”.
A tömegsport három fontos lába: 4) „nemzetközi menőségi faktor” – a mi esetünkben a kerékpárgyártók trendjei, 5) „helyi menőségi faktor” = az elitsport (van kiért drukkolni), 6) jó tömegrendezvények, jó bulik (=jó maratonversenyek).
Ha megértjük a versenysport és a tömegsport - mint két háromlábú szék - kapcsolódásait, akkor belátható, hogy elitsport nélkül sorvad a tömegsport. És fordítva is igaz: tömegsport nélkül hanyatlik az elitsport. Hiszen az elitsport hozza a kedvet a tömegsporthoz, ugyanakkor tömegsportból érkezik az utánpótlás és a szponzorok az elitsporthoz.
Nézzük meg közelebbről az alappilléreket: melyikre tudunk hatni, és miként.
- Versenyzők, magyar válogatott. Nemzetközi versenyzéshez pénz és szakértelem szükséges. A szakértelem egyelőre még rendelkezésre áll, a nehéz környezet ellenére még aktívak azok az edzők és veterán versenyzők, akik több versenyzői generáció egymásra épülő tapasztalatait hordozzák. Ez komoly érték, meg kell őrizni addig is, amíg újra forráshoz jut a sportág.
A versenyzők most – pénz és lehetőség híján – leginkább az országúti kerékpározásba vándorolnak. Megjegyzendő, hogy a mai hangos országútis sikerek jó része a mountainbike-ból származtatható. Nem csak Magyarországon, de nemzetközileg is. Tehát az országútnak is érdeke lenne abban, hogy a mountainbike több forráshoz jusson.
Honnan jusson pénzhez a sport? A szponzori háttér Magyarországon sajnos teljesen elsorvadt (A TAO szabályozás miatt a vállalkozások úgy járnak jól, ha kiemelt sportot támogatnak. A kerékpársport nem ilyen sportág.) Az egyéb állami források pedig méltánytalanul szűkösek. A kerékpárszövetség éves kerete 2-300 millió Ft, aminek a felét a saját infrastruktúrája emészti fel (székház, alkalmazottak, törlesztések, marketing, rendszer stb.). A maradék pénzből kellene megoldani az országút, a mountainbike, a pályakerékpár, a BMX, a trial, a művészi kerékpár stb… elitsport három pillérét (válogatottak, versenyek, utánpótlás programok). Ha ennyi fele osztjuk a maradék kicsi pénzt, akkor megértjük hogy miért nem marad elég forrás a mountainbike válogatott kielégítő működtetésére. A szövetségre hiába mutogatunk, jelen környezetben és jelen formájában nem tudja megoldani.
Mit tehetünk mi innen „alulról”? Szociális média. Ma a Facebook, Instagram és Tiktok sztárok jutnak szponzori forráshoz, akinek elég követője van. Kövessük tehát és lájkoljuk a megmaradt versenyzők felületeit. Szimpatizáljunk velük, drukkoljunk nekik online. És aki megteheti, az lobbizzon értük, netán fizessen ki nekik 1-2 külföldi verseny vagy edzőtábor költségét (Utazás, szállás… van olyan vállalkozás aki segíteni tud? Vannak még mecénások ebben az országban?). Ha forráshoz jutnak, akkor előbb utóbb sikerek is lesznek. - Versenyek, versenyrendszer. Az életben maradt maraton (=tömegsport) versenyek mögött szerencsére még megmaradt egy-két lojális szponzor. A maratonok rentábilissá tehetők, ha a résztvevők száma eléri a 7-800 esetleg 1000 főt.
Mit tehetünk? Menjünk el a magyar versenyekre! Sokan járnak külföldre maratonozni. De jó lenne, ha a fanyalgás helyett lelkesen kiállnánk a sajátunkért is. Lokálpatriotizmus? Egy biztos, a talpon maradt versenyszervezők igyekeznek a saját lehetőségeikből a legjobbat kihozni. Az XCM Pro Tour sorozat három szervezője egészen biztosan… jó bulikat csinálunk! Ha többen jöttök, többen fizettek, akkor még jobb versenyeket tudunk majd csinálni!
Az elit versenyek (cross-country, shorttrack, eliminator stb) rendezése sajnos szintén egyre költségesebb. Alkalmanként minimum 1, mostanában inkább 2 millió Ft-tól indul. Ha pénzdíjat és nemzetközi bejegyzést fizetünk, netán médiát teszünk mögé, akkor még több. A versenyzők száma pedig egyre kevesebb.
(Megjegyzés: a nálunk nagyobb hagyományokkal és tapasztalatokkal rendelkező úszásnál, futásnál és országúti versenyzésnél is kialakult a sprinterek, a középtávosok és a maratonisták világa. Mountainbike-ban sajnos csak a „középtáv” = az XCO szerepel az olimpián, ez tovább korlátozza az XCM maratonisták és az XCE sprinterek lehetőségeit).
Nagyon fontos lenne itt is az állami szerepvállalás, az állami források. Olimpia központú ország vagyunk, ezért ha a szakvezetés egy kis pénzhez jut, akkor abból leginkább csak a cross-countryt fogja támogatni. De most még arra sem tudnak keretet szerezni. Addig is jó látni, hogy vannak még Magyarországon, akik képesek/hajlandóak belenyúlni a zsebükbe. „…Ki viszi át a túlsó partra…?”. Drukkoljunk hogy bírjanak ki még pár évet, amíg változik a környezet. Aki tud az segítsen nekik. - Utánpótlás nevelés. Sokan elsüllyedtek az elmúlt pár évben, de szerencsére néhány jobban szervezett utánpótlás műhely még működik. Vannak még egyesületek, ahová edzésre lehet vinni a gyerekeket, ahol képzett edzők foglalkoznak velük. Ezeket leginkább azok a mountainbike-os apukák alapították, akik 30 éve fiatalként mountainbike-ra ültek. Akkor ez nagyon menő volt. Később családot alapítottak, és a bringaversenyek – így a maratonok is – családi programmá váltak. 10-15 éve így lehetett 1000-1500 nevező egy maratonon. És a mai utánpótlás egyesületek zöme is ekkor, 10-15 éve alakult. A profibbak, jobban szervezettebbek a mai napig működnek, bár egyre nehezebb helyzetben. A mountainbike rétegsport, csak a tehetősebb családok tudják követni. Pláne most, hogy versenyezni egyre inkább már csak külföldön lehetséges. A sportág utánpótlása – állami források és támogatók nélkül – rájuk tud most támaszkodni. Drukkoljunk, hogy bírjanak ki még pár évet, amíg változik a környezet. Aki tud az segítsen nekik. Mi a Crosskovácsiban megígérjük, hogy még évekig stabilan fogjuk működtetni a Bikeschool programot, ahol ma is kb 40 gyerek tud edzeni, az elérhető legjobb szakemberek vezetésével.
- Nemzetközi menőségi faktor. Amikor elkezdtük, akkor a mountainbike újdonság volt. Hatalmasat fejlődött, komoly üzletet jelentett. Mára a gyártók feltalálták az összes spanyolviaszt, és kifújt a lendület. Megpróbálnak üzleti alternatívákat teremteni:
E-bike (ha kimegyek az erdőbe, akkor több 3-5 milliós e-bike-ot látok mint 1-2 milliós mountainbike-ot).
Gravel (bütykös gumis országútiként indult, mára inkább koskormányos mountainbike… ha így folytatjuk akkor előbb utóbb újra feltaláljuk a mountainbike-ot?)
A nemzetközi kerékpárszövetség (UCI) megpróbálja lekövetni ezeket a trendeket, és versenysorozatokat indít az E-bike és a Gravel irányába is. Eközben sajnos a terepkerékpár, és az erre fordított figyelem elaprózódik. Reményt ad, hogy minden csoda három percig szokott tartani. Vannak jelek, ami alapján van esély arra, hogy a terepkerékpározás pár éven belül visszatér mountainbike fókuszba. Egy biztos: megfontoltabb struktúra sokat segítene. Ld a mountainbike-nél érettebb, régibb, nagyobb hagyományokra épülő = sikeresebb sportágak (pl úszás, futás, országútizás). A középtáv (XCO), a maraton (XCM) és a sprint (XCC, XCE) szakágakban jelen vannak, és talán egyre többen lesznek a jól szervezett vállalkozók. Most pl sikerül újra indítani a Maraton világkupa sorozatot, és a sprint szakágak presztizse, nemzetközi megítélése is javul (XCC/shorttrack mint világkupa-rangsoroló, XCE/eliminator - mint látványos és izgalmas nemzetközi cirkusz - globalizálódása, üzleti lehetőségei, olimpiai törekvései).
Mit tehetünk a saját szintünkön? Mountainbike-ozunk és saját példánkkal a saját környezetünkre hatunk. - Helyi menőségi faktor. Emlékeztek tíz éve még mennyien figyeltük, hogy ki nyeri a Dunát, a Mátrát, a Szilvást vagy a Bükköt? Hogy a sorozatoknak olyan névadó szponzoraik voltak, mint pl a T-mobil? És hogy 1-1 szponzoros meznek (pl Waberers) mekkora presztizse volt? Ide kéne visszajutni. Be kell lássuk, hogy a jelen gazdasági-politikai-divatbéli környezetben ez talán nem is lehetséges. Ahhoz sokkal magasabb szintű akarat és változtatás kellene.
Mégis vagyunk páran, akik hisznek abban hogy érdemes… nem csak versenyzőként, de versenyszervezőként, edzőként vagy menedzserként is tenni a mountainbike-ért. A legtöbben közülünk nem üzleti alapon, hanem szívügyként. Sajnos, pár szívós kivételtől eltekintve, aki üzletként tekint a mountainbike verseny szervezésre, előbb utóbb tönkremegy. Aki üzletként próbál ebből megélni, annak – magam részéről – full respekt! Biztos vagyok benne, hogy találna jobb üzletet, ha szeretne. Tehát, végsősoron ő is szívügyként maradt itt. Nagy a különbség az üzleti alapon és a non-profitként szerveződő szervezetek filozófiája között. És valljuk be, e szervezetek vezetői sokszor nagy egóval rendelkező büszke emberek – ez így van jól, ezért képesek a jég hátán is létrehozni és üzemeltetni mountainbike clubokat. De a jelen helyzetben muszáj lenne többet beszélgetni, kicsit összezárni… igazat adok azoknak, aki a Nagykovácsi fórumon szorgalmazták, hogy üljünk le egymás mellé és fogjunk össze.
Sláger téma: „Miért nem hozza helyzetbe a maratonokat a szövetség? És, ha nincs pénz, akkor miért nem tesz meg olyan lépéseket, ami nem sokba kerül, de nekünk mégis sokat jelentene?” Sajnos a kerékpárszövetség koordinálására hiába is várunk. Egy két kivételtől eltekintve (akiket én nagyra becsülök és tisztelek) az ott ülők nem értik a problémáinkat. Nem is nagyon érdekli, mert teljesen más gondjaik vannak. A szövetségen most felülről hatalmas a nyomás. A legfontosabb problémájuk az, hogy az országos sportvezetés felé bebizonyítsák a létjogosultságukat. Forrásokért küzdenek, amihez fényes sikereket kell felmutatni. Felülről diktált szuper beruházásokat és projekteket kell megvalósítani. Nem sok energia marad a sportág gondjaira. Azon belül még kevesebb a marginalizálódó mountainbike-ra. A nem olimpiai számokra (ld. maraton) már végképp nem marad se idő, se pénz. És hiába látjuk mi magunk, hogy milyen fontos lenne a maratonok segítése. A szövetség legtöbb vezetője ebben a helyzetben inkább csak akadálynak, koloncnak lát minket a problémáinkkal, kéréseinkkel. Ezt mi alulról nem tudjuk megváltoztatni, így hát egyet tehetünk: saját erőből előre menekülünk. Ha menővé tudunk ismét válni, ha sikereket és bővülő trendeket mutatunk fel, akkor előbb utóbb érdekesek leszünk az országos sportvezetésnek is. Addig viszont ne csodálkozzunk, ha a tömegsportot nélkülünk próbálják
megvalósítani. Látunk programokat amire sok központi forrás jut... bárcsak a maratonokat is bevonnának ebbe a körbe, szerintem mindenki jól járna.
Mit tehetünk: magunknak kell újra szervezni a mountainbike-életet. A versenyszervezőknek jó bulit, jó versenyeket kell szervezni. A kerékpárosoknak pedig el kell jönni a hazai versenyekre. A sokat irigyelt nyugati országok mögött érett társadalmak és lokálpatrióta hagyományok vannak. Vállaljunk mi is kicsit több felelősséget a hazai versenyekért! Sopánkodás helyett legyünk kicsit elnézőbbek-támogatóbbak, tegyük oda magunkat, és ne tartsuk vissza a jó, előre vivő ötleteket. Ezért is jó ez a fórum :) Amit szintén érdemes elmondani: ötletből dunát lehet rekeszteni, megcsináló ember annál kevesebb van. Így hát, akinek jó ötlete támad, és meg tudja valósítani, az ne várja el hogy más csinálja meg. Ha hiszünk valamiben, akkor vegyük kezünkbe a lapátot! A bátor és alázatos megvalósítók mellé előbb utóbb mindig odaállnak a segítők is. - Jó tömegrendezvények: Az április 1-i nagykovácsi fórumon a három összefogó maraton vezetői elmondták hogy miben próbálnak változtatni. Személy szerint én optimistán látom az XCM PRO Tour sorozat fellendülését. A Top Maraton sorozat szép kort élt meg, de a szervezők céljai és személyes élethelyzetei nagyon eltértek egymástól. Nagy egók csaptak össze, nem tudtak közös irányba menni, szétesett. Az április 1-én megjelent három szervezőn (Bükk, Zselic, Crosskovácsi) azt látom, hogy képesek összefogni, közös értékek mentén gondolkodni. Senki sem ebből szeretne megélni, inkább szívügyként tekint arra, hogy a lehető legstabilabb és legjobb minőségű versenyt szervezze… Nektek, kedves versenyzők! Adjatok bizalmat nekik, nekünk. Adjatok néhány évet, gyertek el a versenyekre, és – aki tudja – mecénásként vagy lobbistaként segítse az elit versenyzők illetve az utánpótlás nevelők életét. Mert egymásra vagyunk utalva.
Összefoglalva: a tűz elaludt, de a parázs még ott van a hamuban. Tegyen rá mindenki egy kis gyújtóst. Biztos vagyok benne, a fellobbanó gyújtósra rá fog tenni valaki majd egy-egy hasábot is, amikor érdemes lesz.
